A Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyvében L. Ron Hubbard a következőket írta: „Úgy találtuk, hogy az aberráció forrása egy olyan alsóbbrendű elme, amelynek létezését eddig nem is gyanítottuk, és amely a saját felvételeivel együtt az Ember által »tudatos« elmének tartott valami alatt húzódik meg. A Dianetikában az öntudatlan elme fogalmát lecseréltük a miatt a felfedezés miatt, hogy az „öntudatlan elme” az egyetlen olyan elme, amely mindig éber. A Dianetikában ezt az alsóbbrendű elmét reaktív elmének nevezzük.”
A reaktív elme nem úgy raktározza el az emlékeket, ahogy mi ismerjük őket. Engramnak nevezett, sajátos típusú mentális képmásokat raktároz el. Az engramok a részleges vagy teljes „öntudatlanság” pillanatában a legapróbb részletekig minden jelen lévő érzéklet komplett feljegyzései.
„Öntudatlanságot” okozhat például egy baleset sokkja, az operációnál használt altatószer, egy sérülés fájdalma vagy egy betegség delíriuma. Azokban az időszakokban, amikor az analitikus elme – részben vagy egészben – le van kapcsolódva, részben vagy egészben belép a reaktív elme. Az engram az egyén tudatossági szintje alatt létezik, noha működésbe lehet hozni, amikor is érvényre juttatja a tartalmát, és kiértékelés nélküli, öntudatlan és nem kívánatos félelmeket, fájdalmakat és pszichoszomatikus betegségeket okoz.
A Dianetika eljárásmód során az egyén az elejétől a végéig elmond egy olyan eseményt, amikor „öntudatlanság” volt jelen, amíg az engram nem redukálódik – ez azt jelenti, hogy az eseményből távozik az összes töltés vagy fájdalom –, vagy nem törlődik – ez pedig azt jelenti, hogy az esemény örökre eltűnik. Az egyén mindkét esetben megszabadul az esemény aberráló hatásaitól, és óriási megkönnyebbülést, valamint az emocionális tónusának megemelkedését tapasztalhatja.
Ez a Dianetika csodája.
